Érdekes volt a mai este, és legfőképp tanulságos. Épp msn-neztem, és kapcsolgattam, a tv-t mikor felhívott Apu, hogy a Nővérem kicsit megégette a kezét, és le kell ugorni hozzá, hogy jeget vigyünk neki. Mondta, hogy 5 percen belül itt van. Apus 5 perc volt, nála mindig rá kell számolni + 5-10 percet. Azt hiszem, tudom, hogy honnan örököltem, a folytonos késési hajlamom. Na szóval, mentünk lefele a nővéremhez, és komoly dolgok fele terelődött a téma mint a NAGYBETŰS élet, munka, csajok, stb.
Ritkán szoktuk ezekről a témákról tárgyalni, általában csak az adott aktualitásokat beszéljük át. Viszont örülök, ha néha előkerülnek ezek a dolgok is, mert Apu 99% nagyon jókat szokott mondani, amiken, utána hosszú napokon keresztül gondolkozom, és végül miután megértettem a dolgokat, hasznosítom is a hallott tanácsokat, történeteket a saját életemben, amennyire csak tudom. Mondhatni egy olyan igazi apa-fia beszélgetés volt. Oda és vissza fele is ezekről a témákról beszéltünk, úgyhogy volt egy szűk fél óránk, ami elég is volt. Apunak nagyon nagy élettapasztalata van, millió és egy dologgal foglakozott ezidáig, rengeteg helyen járt, és számtalan ismerőse, barátja van. Többek között ezért szoktam kézpénznek venni, amiket mond.
A gimnázium után, ki szeretnék menni fél évre, Kanadába. Apu unokatestvérénél laknék. Tavaly már kint voltam egy hónapot, akkor egy nyelviskolába jártam. Életem egyik legnagyobb élménye volt, és azóta is szinte minden nap eszembe jutnak a kinti élmények. Ezek a jó dolgok az életben… Többek között… Visszatérve: Kanada után pedig Spanyolországban szeretnék szerencsét próbálni. Remélhetőleg tudok majd ott is valami átmeneti munkát találni, felsőfokú angol nyelvtudással. Majd pedig haza jönnék, és elvégeznék egy egyetemet/főiskolát, ami mellett dolgozni szeretnék. Van aki még azt hiszi hogy nagyon fontos, hogy hol szerezte a diplomáját, milyen egyetemen, milyen szakon, stb. Az a helyzet, hogy szerintem ennek ma már egyre kevesebb jelentősége van. Természetesen nem kell velem egyet érteni.
Két hete például, egy jól szituált, ügyvéd, elkezdte csapkodni apu kocsijának, a tetejét, és üvöltözött össze-vissza. Mocskos trágár szavakkal dobálózott, a 3 éves öcsém előtt. Mit ér ilyenkor a Corvinuson szerzett diploma, amikor az illető egy vadállat? Elárulom: SEMMIT. Szerintem sokkal többet ér, ha az ember beszél jó pár nyelvet,és ért valamihez, akár fizikailag, letlégyen pincér, kasszás, vagy kukás. Rátermett, bízik magában, és megpróbálja elérni, az általa kitűzött célokat.
Azzal a mondattal zártuk le a munkáról szóló beszélgetést, hogy mindig szükség van tervekre, csak nem szabad hagyni, hogy ezek csak simán tervek maradjanak. Néha, rámenősnek kell lenni, sokat kell melózni, és gürcölni, hogy valóra tudja váltani az ember ezeket a terveket, és álmokat. Egyet ígérhetek: Én minden erőmmel rajta leszek a témán. Nem csak apu, igen meggyőző beszéde miatt, hanem mert nekem is van egy jövő képem, vannak terveim, és ezeknek maximálisan eleget akarok tenni, és egy boldog, sikeres, személy szeretnék lenni. Majd kiderül, körülbelül 5-10 év múlva, hogy milyen eredménnyel sikerült.
Holnap érettségi-felkészítőm van, és már megint elég későre jár. Előre látom, hogy rohadt álmos leszek reggel. Alig fogok tudni elbattyogni a kávéfőzőhöz, és magamat fogom átkozni, hogy minek kellett még fél12kor blogoznom. De fontosnak tartottam, hogy leírjam az érzéseimet, gondolataimat. Egyébként, ha nem értetek egyet, vagy valami hozzáfűznivalótok, kérdésetek van - bármelyik bejegyzéssel kapcsolatban -kommentlejtek.
