Haverok, Buli, Pezsgő

     Elhatároztam, hogy ezentúl rövidebb cikkeket fogok írni, mert a hosszúakhoz lusta vagyok. Sóval röviden: a szilvesztert alapozással kezdtük, de utána sajnos elrontottuk a dolgot, mert lementünk egy szórakozóhelyre, ami elég gázos vclt. Sokan voltak, ebből fakadóan pedig a RUHATÁRBAN fogadtuk az éjfélt, és vele 2010et. A zene szintén elég ramaty volt, a hangosítás pedig minden képzeletet alulmúlt. Ráadásul nem fűtötték rendesen a helyet, így a hideg utca szele rendszeresen megcsapott, amikor közelebb kerültem a bejárathoz.

     F4re már otthon is voltunk. Kicsit még dumáltunk, én meg szokásos módon megéheztem, úgyhogy bevágtam egy zöldfűszeres philadelfiás szendvicset. Egyébként az egyik újévi fogadalmam, az ilyen éjszakai csipegetések felszámolása, amit egyébként ettől az esettől eltekintve azóta is tartok! Egyébként az egyik barátnőméknél töltöttük az éjszakát, a mamája sokszor elutazik, és ilyenkor rendszerint ott gyűlik össze a csapat.

    Másnap délben keltünk, megpróbáltuk összekaparni a kaja maradékokat, és valami reggeli félét készíteni. Közben kezdődött a kicsi kocsi legújabb kalandjai, az rtl-en, azt megnéztük, és még a vizipipát is megtömtük a maradék almás dohánnyal. Délután 4re haza mentem, ahol a friss finom, lencse várt. Hárt remélem meg lesz a hatása, és jó év lesz a 2010 pénzügyi szempontból is.

   Szombaton egész nap alvás volt, este pedig leugrottunk a Mammutba Bowlingozni, amiért szépen le is vágtak minket, egy óra játék FEJENKÉNT, 2 rugó volt!

   Most a suliban rohadok, és ez még így lesz délután 4ig! Matek fakt, és 2 órányi izgalmas Corel Draw vár rám, ami egy külön OKJ-s szakképzés. Nagyjából ezek történtek. Szóval akkor ezentúl rövidebb kiadásokban mesélek.

Megint régen írtam elnézést... de talán majd a mai nap után összeszedem magam egy részletesebb beszámolóra. Ma ugyanis eljött a várva várt nap. SZILVESZTER. Mindenkinek kívánom, hogy bulizzon hatalmasat éjszaka (Én azon leszek), és Nagyon Boldog Újévet! Holnap pedig mindenki egyen lencsét ;)

      Tegnap a nővérem megvádolt, hogy semmi kitartás nincs bennem. Ezt a blog dolgot is elkezdtem, ozt' jó van... a folytatásra már nincs energia. Ezt megcáfolva, megpróbálom leírni az elmúlt hét fontos történéseit.

      Kezdeném a szalagavatóval, ami  minden képzeletet felülmúlva, brutál jól sikerült. Nem csak szerintük, aki él, és mozog, és ott volt, az azóta istenít minket. A táncok hibátlanul sikerült, a haverommal készített videó óriásit robbant, és még a paródiáról nem is szóltam. Nagyon elkapták a fonalat a srácok.

      Délután 5re kellett mennünk,  hogy lezavarjuk a főpróbát. 7ig nyomtuk, újra és újra. Közben lecsúszott egy kis bátorító narancslé is, kinek több, kinek kevesebb. Természetesen később kezdődött, ez eredetileg meghirdetett 8hoz képest. De hamar kárpótoltuk a nagyérdeműt.  11 kor lett vége a dolgoknak nagyából. Gyorsan átfutottunk a suliba, mert szerencsére a helyszín 2 percre volt, a gyönyörű bugyirózsaszín árnyalatban tündöklő iskolánktól. Letusoltam, átöltöztem, buszra pattantunk az osztályfőnökömmel (akit nemes egyszerűséggel a másodiki apámnak szoktam hívni) és elindultunk az Astorián lévő szórakozóhelyre. Hát a hangulat csillagos 5ös volt. A hely nem volt olyan, hű de jó, de a társaság feledtette minden hiányosságát. Megrendezésre került 1 óra tájban egy szondafújó verseny, melyet természetesen meg is nyertem 2,1 es véralkohol szinttel. Meg is volt az eredménye, 2től 4ig, nem sok mindenre emlékszem. Zárás után átkeveredtünk a moszkvára, és szűkkörben folytattuk a bulit. Reggel 7re keveredtem haza. Kissé voltam kész...

     Vasárnap egésznap pihenés volt. Semmi erőm nem volt, étvágyam meg pláne nem. Hétfőre szerncsére felépültem. Este tartottunk egy átbeszélős estét az osztállyal, ami olyan jól sikerült, hogy állandóra bevezettük ezeket a hétfő estéket. 6tól f10ig ott voltunk, és úgy tűnt mintha csak 1 órája lennénk ott. Nagyon jól mulattunk. Örülök, hogy így összeszokott az osztály. Jobb később, mint soha.

    Egy hét eltelt azóta. Megint hétfő van, este osztálytalálkozó, és előreláthatólag, egy kisebb mennyiségű narancslé is el fog fogyni. Persze óvatosnak kell lennünk, mert azért holnap suli. Pozitívum, hogy nincs első két óránk. Szóval így állnak a dolgok a jelen helyzet szerint. 

       Csak ennyi időm van, mert mindjárt kezdődik, a külön angol órám. Csütörtökön szóbeliérettségi. Para. Szombaton pedig jön a várva várt nap, a SZALAGAVATÓ. Tegnap este volt táncpróbánk, megdícsért a tanár, és mi is úgy éreztük, hogy eléggé összeállt ez a produkció. Jó lesz. Már várja nagyon mindenki.

      Egyelőre ennyi. Ha lesz megint öt perc szabadidőm, majd írok részletesebben, illetve a szalagavató után mindenképp.

Brutál régen írtam, de ez a hét ilyen volt, és ilyen is lesz, nagyon gyorsan pörögnek a dolgok. A múlt hétvégét nem nagyon szeretném részletezni, mert nem is érdemes rá. Nem a bulival volt gond, hanem azzal, hogy nem tudtam hol a határ. Most az egyik kedves kommentelő biztos büszke lenne rám, mert múltkor lenézett, hogy milyen hamar berúgtam. Hát most megpróbáltam rácáfolni, és sikerült is... elég sokáig bírtam :) Vasárnap pihenés volt, és családi ebéd, amin szolíd részvételt tanusítottam csak, a még lábadozó gyomrom miatt. Hétfőn 4ig bent rohadtam a drága iskolámban, majd 6ra mentem vissza táncpróbára. Kedden egész délelőttös főpróbája volt a szalagavatónak, délután pedig végre elmentem úszni, amire már elég rég nem tudtam időt szakítani. Ma 2ig volt tanítás, majd táncpróba volt, a változatosság kedvéért, 4ig, utána pedig még egy laza angol órán vettem részt. Most pedig egy rap szöveggel foglalkozom, mert holnap stúdióban fogjuk felénekelni Balla társammal a youtube-on már közzétett, nem túl tökéletes hangminőséggel rendelkező remekművünket. Ja, és időközben meg is fáztam. Most próbálom kúrálni magam, az osztályfőnököm által reklámozott forró gyógyitallal. Ennyi, meg egy bambi.

   Születésnapja van a Drága Hőnszeretett Iskolánknak. Ezen nemes alkalomból, felkértek engem, és két társam, hogy gyártsunk valami remekművet. Hát nem tudom, hogy remekműnek nevezhető e... Ezt mindenki döntse el maga!

https://www.youtube.com/watch?v=w61K9Y2wxVA

Jó szórakozást hozzá!

       86%os lett az angol érettségim. Egyik szemem sír a másik nevet. (és mit mondunk az EMOK-ról? Egyik szeme sír, a másik haj…) Tudom rossz volt… Visszatérve az érettségihez: nem rossz ez az eredmény, de többet vártam magamtól, illetve, pár hibapontot jogtalannak érzek. Na mindegy. Túlteszem magam rajta. Meg kell szokni időben, hogy az élet nem mindig igazságos. Egyébként meg ha jól szóbelizem, akkor fel tudom nyomni összeségében 90%ra. Jónak nem rossz, ahogy öreg mesterem, Sanyi bá szokta mondani...

           Érdekes volt a mai este, és legfőképp tanulságos. Épp msn-neztem, és kapcsolgattam, a tv-t mikor felhívott Apu, hogy a Nővérem kicsit megégette a kezét, és le kell ugorni hozzá, hogy jeget vigyünk neki. Mondta, hogy 5 percen belül itt van. Apus 5 perc volt, nála mindig rá kell számolni + 5-10 percet. Azt hiszem, tudom, hogy honnan örököltem, a folytonos késési hajlamom. Na szóval, mentünk lefele a nővéremhez, és komoly dolgok fele terelődött a téma mint a NAGYBETŰS élet, munka, csajok, stb.

             Rohadt jó, hogy végre fetrenghetek egész nap az ágyban anélkül, hogy a házi feladat, illetve esszék leadásának határidején kéne aggódnom.

   Nem véletlenül szajkózzák a bölcs öregek, hogy minden nap tanul valami újat az ember. Ma rádöbbentem, hogy ebben tényleg van valami. A tegnapi buli után, mint írtam, másnaposság mentesen ébredtem. Megszólalt David Guetta legújabb száma, de egy szempillantás alatt rányomtam a szundi funkcióra. Ez a folyamat még 2szer megismétlődött. Így lett, az eredetileg fél 11re tervezett kelésből, 11 órás kikászálódás az ágyból. Le kellett ugranom a nyaralónkba, el kellett végezni, a szokásos téliesítő feladatokat, mint szúnyoghálók kivétele, ablakok behelyezése, víz elzárása. Csupa izgalmas dolog.

   Mikor végeztem hátramentem a kis veteményes kerthez, és boldogan vettem észre, hogy egymás hegyén, hátán vannak a sárga répák. Azért dobott fel annyira ez az észrevétel, mert nagyon rá vagyok kattanva a sárgarépára. Talán előző életemben, egy nyúl voltam. Mivel nem vagyok szakértő segítséget kértem a szomszéd öregtől Sanyi bától. Sanyi bá nagyon nagy arc. A napi üzemanyag mennyisége, 2 deci tömény, és 2 liter bor, ez magában nem olyan durva. Az a brutál, hogy még soha senki nem látta részegen. Neki ez az alapállapota. Szóval segítséget kértem tőle. El is magyarázta, én meg átmentem, és rögtön ki is próbáltam, az elméletben megértett folyamatot. Tök jól ment, fél óra alatt kikaptam vagy 2 kiló répát a földből. Büszke voltam magamra. Közben a másik szomszéd meghívott ebédelni. Nem tudtam visszautasítani. Nagyon jól főz az öreg. Jó kis csülkös bableves volt, és lecsó. Telezabáltam magam, megköszöntem a szívélyes vendéglátást, bevágódtam a kocsiba, és tele hassal, elindultam hazafele. Délután lepihentem egy órára, mert estére még egy házibuliba is hivatalos voltam, és egyébként is jól esik egy kis szieszta a brutál mennyiségű ebéd után.

   Eljött az este. Tusolás, készülődés, satöbbi. Kocsival mentem. Nem volt kedvem inni. Tegnap is ittam, holnap is inni fogok. Szükségem van egy nap pihenőre. Pontosabban a májamnak.

   Megérkeztem. Egy osztálytársnőmnél volt az összejövetel. 4 ismerős, és 2 idegen volt. A ház gyönyörű, egészen elképesztő megoldásokkal, és ötletekkel. Elhatároztam, hogy egy pár dolgot én is átemelek majd a leendőbeli lakásomba. Persze ha majd, úgy állok anyagilag, hogy megtehetem. Dumáltunk, nevettünk, időközben egy kicsit elálmosodtam, úgyhogy bedöntöttem egy azonosíthatatlan aromájú, tutti fruttis ízű energia ital néven futó löttyöt. Célnak megfelelt, álmosság megszűnt. Éjfél körül azonban újra elálmosodtam, így elindultam hazafelé. Holnap úgy is érettségi felkészítő, korán reggeltől. Irány haza. Megint esik az eső. Megint párás az idő. De ja vu.

   Ismét eltelt egy nap, de legalább megtanultam a sárgarépa földből való eltávolításának minden fortéját. Ennek örömére megyek benyomok egy répát. Azért bárhonnan is nézzük, ma sem váltottam meg a világot. Ez a feladat holnapra maradt.